ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/1670.. Intereplláció! Dr.Gál Zoltán úrnak az Országgyűlés elnöke Helyben Tisztelt Elnök Úr! A Házszabály 115. § és 116. § alapján interpellációt nyújtok be Suchmmann Tamás Privatizációs Tárcanélküli Miniszterhez a következő témában: Miért húzódik el a recski bánya privatizációja és a privatizáció helyett miért nem fizet az állam 500 millió forintot a jelenlegi állapot konzerválására? Tisztelt Miniszter Úr! Köztudott, hogy hazánkat ásványi nyersanyagban szegény országnak szokták emlegetni. A megismert körülmények azonban azt mutatják hogyha találnak is egy jelentős lelőhelyet, azzal nem tudunk mit kezdeni és a benne rejlő potenciális értéket nem tudjuk az ország számára hasznosítani. A recski rézérc előfordulás az ország legjelentősebb szilárd ásványbányászati kincse. A világ legnagyobb 25 rézérc előfordulása között emlegetett lelőhely, feltárása meg is kezdődött, a bánya 1/3-a több milliárd forintos költséggel el is készült. 1982 óta, tehát 13 éve azonban csak létesítmények állagmegóvása folyik évi kb. 200 millió forintos költséggel. A beruházás folytatására, illetve befejezésére részben tőkehiány, részben az állam kockázatvállalásának hiánya, részben pedig az 1990-t megelőző években a KGST által megakadályozott nyugati tőkebevonás miatt nem kerülhetett sor. Több számítás bizonyította, hogy a beruházás befejezéséhez szükséges, mintegy 130-150 millió USD értéke azonban már csak akkor térülne meg, ha a világpiaci rézárak hosszútávon is kedvezően alakulnak. Ezért a meglévő létesítmények ilyen értéken történő készpénzes megvételére nincs vevő az említett nagyösszegű további befektetés vállalása nem kis mértékű kockázatvállalást is igényel. Az adott helyzetben kézenfekvő olyan külföldi befektető keresése, aki részben alaptőke növelésével, részben a beruházási hitelek biztosításával kész befejezni a beruházást és megkezdeni a termelést. Ezáltal a magyar állam mentesülne minden további költségtől és kockázattól, miközben tetemes állami bevételekhez jutna, valamint a rézár függvényében az évenként befizetendő bányajáradék az eddigi ráfordításokat is törleszthetné. Elismert külföldi szakcég által ellenőrzött számítások alapján a bánya termelésbe állítása után az ország exportja 50-100 millió USD-vel növekedhetne évente, az osztalékon kívüli állami bevételek (adók, bányajáradék, TB) évente 10-20 millió USD-t eredményeznének a világpiaci fémártól függően. Tekintettel arra, hogy a bánya állagának megőrzését a vállalat csak szállítói és bankhitelek igénybevételével, továbbá a köztartozások be nem fizetésével tudta biztosítani, több 300 millió forintos adósság keletkezett. 1994. szeptemberéig három külföldi befektető jelentkezett, melyek közül kettő: egy kínai- amerikai igen tőkeerős konzorcium és egy osztrák cég a beruházás gyors (2 éven belüli) befejezésére és az adósságok kifizetésére tett ajálnlatot, míg a harmadik, egy kanadai magyar konzorcium csak a bánya további fenntartási költségeinek és ezek eredményeinek függvényében befektető megtalálására vállalkozott, amennyiben nevére iratják a bányászati jogot. A kínai - amerikai konzurcium ajánlata a feltételként kitűzött 25 %-os magyar tulajdon meghagyását, az ÁVRT által megjelölt 10 millió USD nagyságú magyar vagyonérték elfogadását tartalmazta. 30 millió USD alaptőke növelést és 138 millió USD nagyságú beruházás elvégzését vállalta. Több mint 2.000 fő részére teremtett volna munkát a munkanélküliséggel sújtott Salgótarján - Ózd közötti térségben. Az előzetes üzleti terve összhangban volt a magyar és külföldi szakcégek előzetes számításával. Ajánlatának elfogadása esetén 5 millió USD-t letétbe helyezett volna (ebből 1 millió USD-t már a tárgyalások megkezdésekor), mely összeg a bánya fenntartásának és az adósságok kifizetésének is fedezetére szolgálna visszamenőlegesen is abban az időpontban, amikor a további beruházási munkák elvi építési engedélyei rendelkezésre állnak. Az ÁVRT 1994 őszén azonban nem vállalta fel az engedélyek beszerzéséhez szükséges mintegy 50 millió forint és a fél éves állagmegóvási költség 100 millió forintos összegének megelőzését, hanem végelszámolást rendelt el, valamint zártkörű pályázatot hirdetett meg az addig jelentkezől három cég részére. A végelszámolással egy magyar magáncéget, a MININVEST Rt-t bízta meg, mely megbízás nélkül az ércbényászatban és a nemzetközi üzleti életben járatlan MININVEST Rt. munka és árbevétel nélkül maradt volna. A pályázatra mindhárom külföldi cég beadta az ajánlatát koncepcionálisan megismételve korábbi álláspontjt. Érthetetlen módon a MINIVEST Rt. azt a kanadai ajánlatot javasolta az ÁVRT Igazgató Tanácsának elfogadásra, mely nem garantálta a beruházás folytatását és azt csak egy évekig tartó kutatás bizonytalan eredményétől tette függővé abban az időben, amikor a többi pályázót már sikerült kiiktatni a versenyből. Ez a cég nem vállalta az adósságok törlesztését sem, sőt jelenlegi foglalkoztatott létszám csökkenését is jelezte. Mivel a hitelezők kielégítése nem történt meg, a TB kezdeményezésére a Heves Megyei Bíróság a végelszámolással párhuzamosan felszámolást rendelt el. A Legfelsőbb Bíróság az időbeli sorrendet alapulvéve a végelszámolás megkezdésének helyt adott, de nem mentesítette, mert nem mentesíthette a MINIVEST Rt-t a végelszámolásra vonatkozó törvények betertásáról. A MINIVEST Rt. azonban az ÁV Rt. tudatával közel egy éve megsérti a csődtörvény (1991. évi IL tv.) 72 §. /2/ bekezdését, mely számára haladéktalanul kötelezővé teszi a felszámolási kérelem előterjesztését. Ezáltal a végelszámoló kimerítette a BTK csődbűntettre vonatkozó kritériumait. Bár a kanadai pályázó - érthető okoknál fogva kérte pályázatának titokban tartását, de miután bebizonyosodott, hogy a kanadai elfogadása esetén az ÁV Rt-nek kell kifizetnie a több mint 300 millió forintos vállalati adósságot is, köztudottá vált, hogy a MINIVEST Rt. nem megfelelően tájékoztatta a pályázatokról az ÁV Rt. Igazgató Tanácsát. Az is napvilágot látott, hogy a legjobbnak kihirdetett kanadai céghez képest a másik két cég ajánlata összehasonlíthatatlanul jobb volt. Ezért az ÁPV Rt. kénytelen volt a pályázatot eredménytelennek nyilvánítani és felkérni a kínai és az osztrák céget, hogy erősítsék meg korábbi pályázatukat. Az ÁPV Rt. Igazgató Tanácsa a MINIVEST Rt. korábbi félrevezető tájékoztatásán alapuló döntéseinek védelme tehát feltehetőleg presztizs okok miatt ez év novemberében úgy döntött, hogy az ismételt pályázatokat is eredménytelennek minősítette annak ellenére, hogy ismételt pályázatra nem is került sor. Még egyeztető tárgyalások sem folytak s az ÁPV Rt. nem közölt a pályázó cégekkel semmiféle további igény, észervételt vagy kifogást. Ugyanakkor sikerült elfogadtatni az ÁPV Rt. Igazgató Tanácsával, hogy fizesse ki a vállalat több mint 300 millió forintos tartozását és továbbra is vállalja az állagmegóvás költségeit a MINIVEST Rt. vagyonkezelése mellett. Ez azt jelenti, hogy tavaly szeptember óta az állam legalább 600 - 650 millió forint forint többletköltséget vállalt magára mely értelmetlennek tűnik. Ezzel szemben nem vállalta egy évvel ezelőtt a kínai cég által kért engedély okiratok beszerzéséhez szükséges okiratok megelőlegezését, mely egyúttal a vállalat értékét is növelte volna. Tehát továbbra sincs olyan döntés, mely a beruházás megkezdését kilátásba helyezné, miközben rohamosan romlik a bánya biztonsági helyzete. A bánya esetleges bezárása esetén a beruházási költség újabb több száz millió forintot tenne ki és teljes vagyonvesztéssel járna. Az újranyitás költségei szerény becslések esetén is 2-3 milliárd forintra tehetők, ha egyáltalán lenne erre vállalkozó a következő évtizedekben. Megjegyezni kívánom, hogy a bánya vagyonának nem szakszerű értékelése tehát nemcsak az alulértékelés, de akár a túlértékelés miatt meghiúsuló privatizáció és az időhúzás jelentős kárt okoz az országnak. Ezért kérdezem tisztelt Miniszter úrtól: - Mi az oka a beruházást a kockázataival együtt vállaló külföldi jelentkezők elutasításának? - Ki a felelős azért, hogy egy év alatt kb. 600-650 millió forint költséget kellett az ÁPV Rt-nek kifizetni illetve magára vállalmi a nem megfelelő előkészítések miatt? - Miért hagyja az ÁPV Rt. kiszolgáltatni magát egy eléggé megkérdőjelezhető munkájú cég véleményének? - Miért működik közre az ÁPV Rt. a végelszámoló törvénysértésben? - Miért hagyjuk veszendőbe menni ezt a jelentős kincset? Budapest, 1995. november 13. Csómós László MSZP Eleje Honlap